Ez már a 4. írás a Kalózok a Balatonon c. 1963-as regény ingyen kapható új kiadása kapcsán. Majdnem mindig ugyanaz a kérdés: HOGY LEHET INGYEN?

Úgy jártam, hogy most tartozok egy rövid magyarázattal, ami a vitorlássport körüli rengeteg közösségszervező társunk hasznára lehet, mivel amennyire ezen barátaink sikerrel szervezkednek, azzal arányban lehet egyre jobb vitorlázónak lenni. 

 

Az ingyenség mind közgazdász, mind szociológus szemmel nézve lehetséges. Minden résztvevőnek hasznos, úgynevezett „nyer-nyer” helyzetet kell létrehozni, mely szétfeszíti a jól megszokott „hogy nyerhetnék a másikon” életszemlélet kereteit. „Ingyen ebéd” továbbra sincs, ám egy sereg amúgy is meglévő dolgunk fizetőeszköz szerepet tölthet be.

 

Seregen veszik a fáradságot és eljönnek a könyvért, szívesen eljuttatják barátaiknak is, és ezzel egy sereg költségtől megkímélik a kiadót. A barátok egymás közt kölcsönadják a példányokat, erősödik köztük a kötelék, és a következő könyvet ugyanazok már fele energiából jóval több vitorlázóhoz juttatják el. Ráadásul kiderül, kiknek okoz örömöt, ha így egy csepp nyarat lopnak barátaik és maguk telébe, rájuk e régi könyv –és folytatása- feltámasztásakor majd számíthatunk, bőven kifizeti őket barátaikkal való együttműködés és a könyv elolvasásának élménye. Mások ajándékot látnak a könyvben, mellyel vitorlásiskolájuk, egyesületük holdudvarát a jövő évi program postázásakor meglephetik. A sor végtelen, ahány ember annyi felhasználási mód, és még mindig senki egy huncut fillért nem fizetett.

 

Illetve nyomdai költséget állók fizettek, ám ez egy könyv szokásos bolti árának 10-15 %-ka. És már is kaptak valamit, ami sokkal értékesebb, és nincs a piacon. Legalább 100 régi és új ismerősömnél más kategóriába kerültem. Minden külön erre irányuló tett nélkül új kapcsolatban találtuk magunkat, „szoktunk együttműködni” rangra emelődtünk egymás szemében, konkrét -akár üzleti- lehetőségekről gondolkodhatunk, és az állapot nem múlik el.

 

A legfontosabb tapasztalat, hogy méreténél és sokszínűségénél fogva szétdarabolódó vitorlástársadalom nem örül e szétdaraboltságnak. Ezt a maga módján orvosolni, szerepét magától, örömmel megtalálni hajlandó rengeteg társunkat rejti a kikötők, a nád és a vitorlástémájú internetes közösségek sűrűje ha…ha van ilyen kezdeményezés. 

 

Az a feeling, melyet az 1963-ban írt könyv megjelenít a hőskorból, máig létezik. A hamu alatt igencsak izzik a parázs. A szél, a víz, a hajók és a Balaton szeretete továbbra is zsigereinkbe kódolt késztetés, melyet mindenki ott él ki, ahol módja van rá. Legtöbbünk családján, egyesületén, kikötőjén, azaz közvetlen „klánján” kívül is szívesen érzi magát a vitorlázók közösségéhez tartozónak és megragadja az alkalmat efféle érintkezésekre. Olyan ez, mintha tudat alatt tisztában lenne az összes vitorlázó a közösségépítés egyik fortélyával, miszerint: A kisebb alapközösségek, „klánok” sikere-stabilitása az egyes tagok a nagyobb közösséggel való jövőbe mutató tevékenységeinek minőségétől függ. Nos, a könyv egy efféle meghívás.